Valamit tud ez a Bill Willingham... Történt ugyanis, hogy ez az úriember vett jó néhány klasszikus mesehőst, elhelyezte őket napjaink New Yorkjában, és erről mesél gyermekded lelkületű felnőtteknek. Igen, felnőtteknek – a Fables című képregénysorozat nem igazán gyerekeknek való, nem egyszer véres és erőszakos mivolta miatt, illetve a szex sem számít benne különösebben tabunak. Ezt a kissé bizarr, ám annál érdekesebb miliőt rittyentette át kalandjátékká a Telltale Games, akiket remélem, nem kell különösebben bemutatnom – szerény véleményem szerint óriási szerepük volt abban, hogy a kalandjátékok újra népszerűvé váltak. Aki mégsem ismerné őket, nagyon gyorsan szégyellje össze magát, és próbálja ki valamelyik játékukat...
Kalandjátékról lévén szó a történetbe nem akarok különösebben belefolyni, mégpedig két okból: egyrészt spoilerezni csúnya dolog volna a részemről, másrészt pedig a The Wolf Among Us a hagyományoknak megfelelően epizodikus megjelenési formában jut el hozzánk, és emiatt olyan sokat még egyelőre nem is tudok mondani erről. Legyen elég annyi, hogy egy gyilkosság ügyében nyomozunk, és maga a történet mintegy 20 évvel a képregény cselekménye előtt játszódik – nekem leginkább a ’80-as éveknek tűnt. Inkább mesélek az alaphelyzetről, hiszen valószínűleg nem sokan ismerik a képregényt.
A meselények boldogan éltek a távoli birodalmaikban, ám egy napon az Ellenség váratlanul megtámadta és sorban legyőzte őket. Csak kevesen élték túl a nagy pusztítást, ők a Földre kényszerültek menekülni. Itt New Yorkban, Manhattan egyik negyedében berendezték az életüket, méghozzá úgy, hogy a világiak előtt álcázva járnak köztünk. Ez mondjuk Hófehérkénél vagy Csipkerózsikánál nem különösebben nagy kunszt, míg mondjuk egy troll esetében már bűbáj kell hozzá, ami nem olcsó. Épp ezért azok a mesehősök, akiknek nincs pénze emberi alakra, egy New Yorktól nem messze lévő farmon élnek, ahonnan tilos eljönniük, magát a farmot pedig erős varázslattal álcázzák előlünk. De akármilyen alakban vannak, ezek a mesefigurák sosem öregszenek, megölni pedig annál nehezebb őket, minél több ember ismeri a meséjüket.
Két fontos szereplőt emelnék ki a mesehősök közül: az egyik Hófehérke, aki a Király megbízottjaként egyengeti a mesehősök közösségének ügyes-bajos dolgait, valamint a láncdohányos Bigby Wolf, azaz a nagy, csúnya farkas, a három kismalac, Piroska és a többi meséből. Bigby emberi alakot kapott, mert ő Fabletown (a mesehősök városrészének) seriffje – persze világi viszonylatban a rendőrséghez semmi köze. A gond igazából ott van, hogy Bigby hiába tért jó útra, a többi mesehős nehezen hisz neki. A képregényben ők a főszereplők, nincs ez másként a játékban sem.
Maga a játékmenet ismerős lesz mindenkinek, aki játszott a The Walking Deaddel, változás ezen a téren nincs. Továbbra is döntéseket kell hoznunk, amelyek jelentős kihatással vannak/lehetnek a történetre. Ami számomra kissé furcsa, az az, hogy szerintem a The Walking Deadhez képest rövidebb időnk van választ adni – ami ugyan élethűbb, de aki nem beszél folyékonyan angolul, lesznek nehéz pillanatai. Aki szeretne, gamepaddel is játszhat, bár ekkor az akciórészek teljesítése szerintem kicsit nehezebb lesz – továbbra is könnyebb egérrel célozni. A grafika technikailag ugyan nem változott, viszont a The Walking Dead barnás-szürkés világa után itt végre színek vannak! Így sokkal jobban átjön a képregényes stílus, emiatt nekem szebbnek is tűnik. A szereplők mintha csak a képregényfüzet lapjairól léptek volna le, fantasztikusan festenek. A színészek jól végzik a munkájukat, a zene is a helyén van – a kivitelezésre nem sok panasz lehet.
A Telltale Games nagyon nehéz helyzetbe hozta magát. Előző produkciójuk nagyon magasra helyezte a lécet, és ilyenkor mindig félő, hogy nehéz lesz megugrani. Sikerült a The Wolf Among Usszal? Egy epizód alapján nem könnyű megítélni, de meglátásom szerint minimum hozza ugyanazt a szintet. Az tény, hogy a történet eddig nem olyan megindító, de hát Lee és Clementine sztoriját nem lehet megismételni. Kriminek viszont rendkívüli, izgatottan várom a folytatást! Ja igen: mivel az első rész egy – stílszerűen fogalmazva – ordas nagy cliffhangerrel ért véget, hát majd én is a sorozat végén fogok értékelni! :P
