Van egy telkünk a Körös egyik holtágánál, Dan-zugon. Ahogy a többi környező holtághoz és üdülőkörzethez, ide is csak egy földút vezet a 46-os főútról. Köszönhetően a ragadós viharsarki talajnak és az igen kiterjedt mezőgazdasági tevékenységnek, az út személyautóval járhatatlan, ha az átlagnál kicsi több eső esik. Így a legtöbb telektulaj rendelkezik valamiféle terepjáró járművel, nekünk például egy ’87-es évjáratú Lada Nivánk van; ezen tanultam vezetni, korábban pedig ebben ülve néztem, ahogy fater betolja a terepfelezőt, és padló kettesben kocsival együtt kerékagyig elmerülünk a sárban...
Ezt az érzést sajnos a játékipar eddig nem tudta visszaadni, tegyük hozzá, nem is nagyon próbálta. Vagy elment arcade vonalba (mint például a Test Drive Offroad vagy a hazai fejlesztésű Insane), vagy csak a hegyi terep legyőzése volt a cél (lásd a szintén magyar Screamer 4x4-et), de a dagonyázás egészen az utóbbi ideig kimaradt. Az Off-Road Drive nemrégiben egy jó próbálkozás volt, de ami igazán megfogta a sártúró közönséget, az a Spintires.
A cikkünkben bemutatásra kerülő játék egy egyszerű Intel techdemóként kezdte: egy pár évvel ezelőtti versenyre nevezte be a készítő, Pavel Zagrebelnyy, amit persze meg is nyert. Bár a játék fizikája már ekkor is elég jó volt, a deformálható talaj, a nehéz Krazok által kivájt, térdig érő „nyomok” voltak az igazán forradalmiak. Igaz, a sár még inkább tűnt furcsa szikladaraboknak, de mindenki tudta, hogy az irány jó. A következő években sorra jelentek meg az újabb demók, immáron a modderközösség is hozzáférhetett a játékhoz, egyre szebb és élethűbb lett a grafika és a fizika, egyre több – néha elmebeteg – autóval dagonyázhattunk kedvünkre, míg végül az Oovee nevű minikiadó és -fejlesztő felkarolta a dolgot, a játék megjelent Kickstarteren, összegyűjtött egy rakás pénz, és zöld utat kapott a Steamen is. Most pedig itt van, készen és tökéletesen játszható formában.
De miről is van szó? Röviden annyi, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek jól ismert szovjet járműveivel kell igencsak nehéz terepen eljutni A-ból B-be. Ennyi az egész. Ami ezt a nem túl bonyolult koncepciót feldobja, az a körítés: a terep ugyanis kihívás. Hatalmas sár, járhatatlan utak, áthatolhatatlan erdőségek és gyors folyású patakok váltják egymást, a járművekkel pedig igazi férfias munkákat kell végrehajtani, például fát rakodni trélerre, üzemanyagot szállítani egy távoli fatelepre és hasonlók. Azonban készüljünk fel arra, hogy ezek a dögök fogyasztanak, nyelik a benzint, és egy-egy hosszabb útnál esetleg be kell iktatunk egy kerülőt is valamelyik lerakat felé. A legtöbb járművet felszerelhetjük valamilyen rakodásra alkalmas felépítménnyel, esetleg daruval, egyes járműveknél pedig „sárlánccal” javíthatjuk a terepjáró képességet. Ami persze teljesen eltérő mondjuk egy Zil, UAZ 469 vagy Kraz 255 esetében, nem beszélve a MAZ-537-es nyolckerekű monstrumról. Ennek megfelelően vannak olyan terepek, amelynek sima UAZ-zal nem érdemes nekivágni, hacsak nem akarunk félpercenként csörlőzni... mert persze van ez is a játékban, szükség is van rá. A gyakori elakadások elkerülése végett általában az állítható összkerékhajtás, még rosszabb esetben a differenciálzár bekapcsolása ajánlatos, utóbbi célja egyébként az, hogy a laza talajon (vagy épp a levegőben) elpörgő kerék ne „szívja” el a nyomatékot a másik kerékről. Sajnálatomra nincs terepfelező, pedig hasznos lenne.
A fizikáról és a látványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ilyen valósághűen terepen mozgó járműveket én még nem láttam játékban. Akárcsak a valóságban, a „nyomvályúk” a sárban pöpecül dobálgatják a kocsit ide-oda, néha keményen ellenkormányozni kell, ha nem akarunk fennakadni egy-egy mélyebb nyomban. Persze a hasmagasságra más okból is figyelni kell, a sötétben megbúvó kövek bizony komolyan károsítani tudják járművünk alvázát, a sok sérülés pedig hazavághatja a kocsit. A különböző állomásokon szerencsére lehetőségünk van megjavítani járművünket. Éjszakánként különösen gyorsan jönnek amúgy a koccanások, nagyon oda kell figyelni, szerencsére van kapcsolható világítás. Egy nap egyébként 24 perc, tehát viszonylag sok naplementével fogunk találkozni.
És akkor jöjjenek a negatívumok! A többfős játék kicsit csalódás – ez tényleg olyasvalami, amit csak haverokkal vagy jól együttműködő csapattal van értelme játszani, különben mindenki megy a maga útján. Hiányolom a dinamikus időjárást, de ez régi téma, elvileg hamarosan lesz. Nem tetszett a kameramozgatás sem, nincs igazán „freecam”, állandóan korrigálni próbál a játék valamilyen ponthoz, azonban tekintve, hogy ez 4 év alatt semmit sem változott, erősen kétlem, hogy valaha is ki lesz javítva. Persze ízlés kérdése, valakinek ez tetszik. Sokszor megálltam amúgy gyönyörködni a grafikában: kissé giccses ugyan, de nincs romantikusabb látvány egy tengelyig merült Kraznál a lemenő nap sugaraiban. (Az asszony szerint van... :-) )
A modolhatóságnak köszönhetően amúgy végtelen mennyiségű járművet letölthetünk, érdemes szétnézni YouTube-on, a modderek néha teljesen őrültek, talán csak babakocsi nincs még lemodellezve.
Összességében engem borzasztóan megfogott a Spintires, azonban el kell ismernem, hogy aki nem rajong a zsánerért, az a tartalom hiányában csupán a terepjárás öröméért nem fogja szeretni a játékot. Ez tényleg egy rétegműfaj, aki szereti, annak mától ez az etalon, aki nem, az két perc után megunja. Itt tényleg nincs sebesség, nincs száguldás, két dolog van csupán: a terep és mi.
