Számomra az év játéka egyelőre egyértelműen az Anno 1800, ahhoz képest, hogy viszonylag kevés időm van játszani mostanában, a legtöbbet messze ezzel töltöttem. A Season Pass részeként beígért 3 DLC első epizódjáról, a The Sunken Treasure-ről már írtam egy szösszenetet, most a második rész van soron, amely a lényegre törő Botanica nevet kapta. Ebben nem túl meglepő módon arborétum- és füvészkertépítő hajlamainkat élhetjük ki Anno-módra. A paradoxos DLC-khez hasonlóan a Ubisoft játéka esetén is érkezett a kiegészítővel együtt egy ingyenes patch, amelynek legfontosabb eleme a napszakok váltakozása volt (sajnos évszakok még nincsenek), ám ez amolyan ingyenes feature, nem a DLC része.
Ahogy az alapjáték két legfontosabb kulturális eleme az állatkert és a múzeum, úgy a füvészkert is lényegében egy modulokból és díszítőelemekből álló épületegyüttes. A különböző látnivalókat – amelyek alatt ezúttal természetesen növényeket kell érteni – az eddig megszokott módokon, azaz világkiállítás rendezésével, expedíciókon, küldetéseken, illetve ha rendelkezünk az előző DLC-vel, búvárkodással szerezhetjük be.
Érdekes újdonság még a zenei pavilon, amelyet a fent felsorolt három kulturális létesítményben építhetünk, és ha ügyesek vagyunk, az előző Anno-részek zenéit szedhetjük össze – amelyeket, ha elég közel zoomolunk hozzá, meg is hallgathatunk. Nem áll messze ez a fajta „visszatekintés” a sorozattól, hiszen már az Anno 2205 is rengeteget utalt vissza a 2070-re, és bizonyos díszítőelemek (pl. Anno 1602-szobor) már eddig is elérhetőek voltak a játékban.
A DLC tartalmához persze már rég nem lesz elég a kezdőszigetünk (összesen 100 modult helyezhetünk el maximum), de szerencsére nem kell újrakezdenünk a játékot – ahogy a The Sunken Treasure-nél, úgy itt is „menet közben” aktiválhatjuk az új tartalmakat.
Röviden ennyi lenne a Botanica, amely túl sok újdonságot nem hoz, inkább csak afféle töltelék a hamarosan megjelenő „nagy” DLC előtt, mely a The Passage nevet viseli. Remélhetőleg azért az majd komolyabb tartalommal rendelkezik, bár az alapján, amit most tudunk, aggódni azért nem kell: az északnyugati átjáró (mert hiszen erről van szó) keresése jeges vidékekre kalauzol majd el bennünket, ahol új termelési láncok, nyersanyagok és társadalmi problémák jelentik majd a kihívást.
