Vér, brutalitás, kőkemény akció, változatos karakterek. Azt hiszem, ezek a jellemzők írják le legjobban személyes kedvenc verekedős sorozatomat, a Mortal Kombatet. A legelejétől kezdve vagyok elkötelezett rajongója Ed Boon és csapata alkotásainak, amelyek minden fősodorbeli epizódjához volt szerencsém. Az előző, reboot-trilógia különösen tetszett, amely igen jól ragadta meg, és vázolta újra a széria eseményeit, no persze nem ezer százalékosan ragaszkodva minden addigi aprósághoz. Most, több évnyi szünet után a NetherRealm csapata teljesen újragondolta a bő három évtizedes franchise alapsztoriját, amelynek eredményeképpen nemrégiben végre kezeink közé kaphattuk a sorozat legújabb, ezúttal reboot epizódját. A Mortal Kombat 1 jött, látott, és engem nagyon is meggyőzött, no de ne szaladjunk ennyire előre.
A Mortal Kombat 1 jött, látott, és engem nagyon is meggyőzött.
A játék számos on- és offline játékmódot tartalmaz, amelyek közül a sztori mutatja meg legjobban, mi is az új szitu. Az előző epizód konklúziójaként Liu Kang legyőzte Kronikát, az idő őrét, és csatlósát, Shang Tsungot, összetörve az idő folyását biztosító homokórát. Ezzel egyúttal megnyerte azt a jogot is, hogy az idősebb istenek maguk közé emeljék őt, mint a tűz istenét, és tiszta lappal kezdjen bele egy új, remélhetőleg békés idővonalba.
Eonokon keresztül minden rendben is megy: az emberek boldogok, élik kis hétköznapi életüket, mit sem sejtve arról, hogy közben a Földbirodalom és a Külső Világok ezúttal Liu Kang vezetésével évezredenként egyszer összecsapnak a Mortal Kombat viadalon, amely ezúttal jóval békésebb, mint az előző idősíkon volt. Most ismét elérkezik az idő, hogy új bajnok szülessen, amelyhez a tűz idősebb istene ki is választ négy jelöltet a Földbirodalom képviseletére: a farmersrác Raident és Kung Laót, a lecsúszófélben lévő filmsztárt és „nemzetközi harcos ikont”, Johnny Cage-et, illetve Kenshi Takahashit, aki szeretné családjának a Yakuza által beszennyezett nevét tisztázni. Mindeközben egy titokzatos identitás az itt sem jófiú Shang Tsungot és Quan Chit használja fel arra, amihez a legjobban értenek: viszályszításra, megtévesztésre, valamint saját hatalma biztosítására.
Az előzmények ismerete nélkül is szórakoztató.
Aki hozzám hasonlóan ismeri az eddigi sztorit és annak karaktereit, illetve van olyan vén, mint én, az nagyon jól szórakozik az igen látványos átvezetőkben elrejtett finom utalásokon, a változásokon, azokon a dolgokon, amelyek ezen az idővonalon is elkerülhetetlenül a régi kerékvágásba térnek vissza. Aki nem, az se búsuljon, mert a játék mindenki számára szórakoztató az előzmények ismerete nélkül is – és amúgy is, annak idején jól megírtam a 2011-es remake epizód előtt a magazinban, hogy addig mi merre, hány méter volt, így bárki gyorsan képbe kerülhet. De vannak teljesen független, ámde nagyon mókás zizzenetek is, például amikor Johnny Cage egy igencsak Indyre hajazó filmet forgat éppen, amelynek rendezője egy bizonyos Steven...
A Mortal Kombat 1 a történet mód egy kb. hat hetente megújuló „Invasions” nevű opciót is tartalmaz, amelyek különböző sztorikat mesélnek el egyfajta táblás társasjáték/RPG/bunyós játék kombóban, és amelyek alapja az, hogy Liu Kang azért fenntartotta az előző idővonalat annak harcosaival és történetével egyetemben, szükség esetére. Ily módon találkozhatunk a karakterek régi verzióival is az újak mellett, ami nagyon is kellemes és nosztalgikus feature, és emellett a szezonális jelleg a szavatosságot is jelentősen növeli.
Természetesen az eredeti tornyok is feltűnnek, amelyek hat-, nyolc- és tízszintesek, végtelenek, avagy addig tartanak, amíg a választott karakterek (mert bizony segítőt is választhatunk magunknak) meg nem újuló életereje le nem nullázódik egyszer. Aki többjátékos mókára vágyik, az játszhat lokálisan vagy online, amit egy szabadon választott szabályokkal indított torna formájában is megtehet. Ezeken felül ott vannak a gyakorló módok (kiemelve a kivégzések elsajátítását is), karaktereink és minden egyéb módosítási lehetősége, no meg az ehhez szükséges dolgok begyűjtése a Shrine nevű opción belül.
A tartalomra nemigen lehet panaszunk.
A kezdő felhozatal huszonegy (előrendelőknek huszonkettő) harcosból áll, amelyek között akadnak több mint tizenöt esztendeje nem látottak, és a játékokban eddig újak, vagy újonnan vezérelhetők is. Természetesen elérhető külön megvásárolható kombat pack is, amely plusz embereket ad az eddigiekhez, így a végső karakterszám kb. 25-30%-kal lesz több. A segítők összesen tizenöten vannak (alapból tízen), de az ő számuk is bővíthető, ami mellett akad olyan harcos, aki mindkét csapatba beletartozik. A helyszínek is igen változatosak, és igen szép számmal szerepelnek a programban, de – ki hinné! – ezekből is lesz még több. Mindent összevetve a játék tartalmára nemigen lehet panaszunk.
A Mortal Kombat 1 alatt az Unreal Engine 4 zakatol, amely, habár nem a legújabb, nagyon szépen teszi a dolgát. Én a PlayStation 5 verziót teszteltem, amin minimális töltési időkkel, tükörsimán futott minden, és csak nagyon ritkán, főleg átvezetők során röccent meg a képfolyam. A látványvilág nagyon mutatós: az effektek gyönyörűek, a fények és az árnyékok is nagyon szépek, az anyagok pedig magukra jellemzően mutatnak – így a fém fémnek, a márvány márványnak tűnik. Nem tudom, hogy ehhez van-e bármi köze az RTX technológiának, de az biztos, hogy a NetherRealm stábja mindent kihozott az UE4-ből, amit lehetett. Külön kiemelném az arcokat, amelyek szerény véleményem szerint élethűbbre sikerültek, mint némely film CGI munkái.
Mindent kihoztak az Unreal Engine 4-ből, amit lehetett.
Ugyanez igaz a hangokra is: mind a zene nagyon fülbemászó, mind pedig a szinkron elsőrangú, ami nem is csoda, mert hollywoodi hírességek is akadnak a színészek között. Sokkal jobban sikerült a karakterek megszólaltatása, mint bármelyik fizetős csatorna eredetileg nem angol nyelvű műsorának angolszász hangmunkálatai esetében. Ez viszont nem mondható el a vezérlő hangszóróin keresztül a látássérültek kedvéért felolvastatható szövegek és történések narrátoráról, aki kb. akkora beleéléssel mondja a magáét, mint ahogy Steven Seagal szavalja Shakespeare-t.
A vezérlés egyfelől rendben van, hiszen egy totál kezdő is tud látványos mozdulatokkal előrukkolni, másfelől a veteránok számára kicsit zavaró – én legalábbis nem mindent találtam meg a megszokott kombóval. A segítők egy rövid chill-down time leteltével egyetlen gombbal hívhatók be (a jobb egyessel), és ilyenkor a vezérelt karakter vagy pihen, vagy tandem gyepálja vele az ellent. Ez amúgy szereplőfüggő, nem mi állítjuk be. A bétateszt során panaszkodtam, hogy a brutális, hatékony és látványos fatal blow előhívása nem volt könnyű amiatt, hogy ahhoz a már említett jobb egyes és bal egyes gombok együttes lenyomása kellett, ahogy azt már megszokhattuk. Nos, ezt érezhették a készítők is, mert ez a funkció átkerült a jobb és bal kettes gombokra, így, ha 30% alá ér az életerőnk, már könnyen igénybe vehetjük ezt a röntgenszerűen brutálisan ábrázolt mozdulatsort. A rég nem látott air kombók is újra elérhetők, így a készítők a vezérlés, illetve a mozdulatok terén is törekedtek a „régi és új” alapelv betartására. Én egy mezei DualSense kontrollerrel toltam a játékot, de akinek van lehetősége és kedve, nyugodtan vegye elő az arcade stickjét, biztos, ami sicher.
Engem nagyon zavar a „farmolj, vagy költs igazi pénzt játékpénzre” elv.
Negatívummal nem sokkal találkoztam, de azért akadt néhány bosszantó dolog. A legőrjítőbb közülük a micropayment rendszer alkalmazása volt. Oké, tudom, hogy ezt ma már említeni sem kéne, főleg nem egy ilyen stílusú játéknál, de engem nagyon zavar a „farmolj, vagy költs igazi pénzt játékpénzre” elv. Minden szereplő valamennyi ruhadarabja, egyik-másik spéci mozdulatuk, zenei- és művészeti jóságok, de még a helyszínek napszakváltásai is a fenti módon érhetőek jórészt el. Nekem az interaktív környezet is hiányzott, így most nem vághatunk hozzá az ellenhez semmilyen tereptárgyat, ami pedig hasznos és jó móka volt eddig. Az online játék azonban – legalábbis nekem – gond nélkül, simán ment, amire a használt kóddal a fejlesztők törekedtek is. A programban amúgy van lehetőség platformok közötti játékra és fejlődési rendszerre, ami szintén jó kis feature.
Nos, a NetherRealm Studios legújabb remek rebootja, a Mortal Kombat 1 engem nagyon meggyőzött. Nagyon látszik rajta a beleölt munka, a fejlesztők szeretetteljes hozzáállása saját gyermekükhöz, és az odaadás, amellyel készült. A PS5-ös változat nagyon is rendben volt, és úgy olvastam, hogy a többiről szintén hasonlókat írnak – kivéve a Switch verziót, amely viszont a gyenge vas miatt igen visszafogott és vérszegény lett (és akkor enyhén fogalmaztam). Egy cikknek is egy a vége: aki csak egy ilyen stílusú játékot akar kipróbálni életében, ne habozzon tovább!
