Idén márciusban eltávozott a híres mangaka, Akira Toriyama. Sokunk ifjúkorát tette varázslatossá Dragon Ball című műve, de kit is akarok becsapni: amikor a halálhírét olvastam, bizony megkönnyeztem a mestert. Toriyama alkotásaival találkozhattunk a videojátékok berkeiben is, hiszen sok karaktert adott a Dragon Quest és Chrono Trigger szerepjátékoknak. A Dragon Ballon kívül más mangák is köthetők a nevéhez, többek között a 2000-ben megálmodott Sand Land is egy ilyen, amely mindösszesen 14 fejezetet számlált, és egy kötetben jelent meg később. Ebből készült el az animeadaptáció, amelyhez Toriyama írt egy új történetívet és megtervezte a szereplőket. A műsor a napokban ért véget, de premierjét sajnos már nem élhette meg a művész. Élete végéig dolgozott, neki köszönhetjük majd többek között a hamarosan induló Dragon Ball Daima sorozatot is. Most, 24 évvel később a Sand Land ellátogat a játékok világába, hogy ezt a médiumot is meghódíthassa.
Egy olyan országban járunk, ahol a háború sújtotta vidék sivatagossá vált, a vízhiány pedig komoly gond. Csak a kiváltságosok juthatnak ivóvízhez, amit a király elég sok pénzért mér a lakosság felé. Egy vízszállító csapatra csap le a „hős” Belzebub, aki egy démon, történetesen azoknak a hercege. A démonok jóval az emberek előtt itt éltek már, a mendemondákkal szemben azonban nem rosszindulatú lények. Belze még az embereknek is ad a készletből, egyfajta Robin Hoodként.
Egyszer csak egy idős serif érkezik a démonok lakhelyére, segítséget kérve egy mesebeli forrás megtalálásához. Nyomos indokai, illetve bizonyítéka meggyőzi Belzebubot, hogy érdemes elindulni erre a kalandra. Magával viszi még az öregnek kinéző tolvajt, Szarkát is (aki igazából egyidős a főszereplővel), így hárman veselkednek neki a veszélyes útnak. A csapat hamar kiegészül a szerelőlánnyal, Ann-nel, akit ebben az adaptációban már korán belefontak a történetbe (eredetileg új szereplő volt, akit a második animetörténethez álmodott meg Toriyama). A sztori nagyjából nyomon követi az eredeti művet, illetve az animét, de sokat hozzá is ad azokhoz. Így az alapanyag ismeretében is jócskán érheti meglepetés a rajongókat.
A Sand Land vizualitása szépen lett átültetve a játékba, és az animációk is jók. Sok lény került a stuffba, főleg dínófélék és egyéb veszélyes szörnyek, amikből alapanyagokat szüretelhetünk. Ezekkel járműparkunkat fejleszthetjük majd, ami egy elég mély rendszert kapott. A garázsba betérve építhetünk tankokat és egyéb járműveket, szerelhetünk rájuk fegyvereket, páncélt és chipeket, amik további extra tulajdonságokat adnak (például elhárító rakéták, turbófröccs stb.). Festegethetjük is harckocsinkat akár alkatrészenként is, és matricákat is aggathatunk rá. Érdemes gyakran betérni és fejleszteni a gépparkot, hiszen a vidéken található többszáz ládából és az ellenséges egységekből egyre jobb alkatrészeket nyerhetünk.
Nagyon kézreálló a tank irányítása, szuper, ahogy fordul, és célozni is könnyű vele. Gyorsan lehet váltogatni az ágyú és a gépkarabély között, a töltés is sima ügy. A manőverezés, a közlekedés megidézi az animében látott bravúrokat, amit színesít az eredeti japán szinkron is. Visszaköszönnek az ismerős mondatok, a poénok, ezen a téren hálás adaptáció lett. Gyalogosan is futkorászhatunk, illetve bunyózhatunk, de ez nem sikerült olyan jól, mármint a pusztakezes harc. A mozdulatok és a képességek jók, de a járművekkel gyorsan és módszeresen nyerhetünk, így ritkán éltem a valódi bunyó adta lehetősséggel.
Társainkat is bevethetjük, illetve különleges képességként lőhetjük el a támogató skilleket. Ezek közül akad pár hasznos dolog, de a munka oroszlánrészét mindig mi végezzük. Akadnak olyan járművek, amelyek elengedhetetlenek a továbbjutáshoz, így sorba azokat is meg kell, hogy építsük. Ilyen például a motor, ami a játék leggyorsabb utazási eszköze, vagy a homokfutó, ami a nevéből adódóan a makacsabb területeken is átjut. Az ugráló robottal a magasabb sziklákra szökkenhetünk fel, a légpárnással pedig a folyókon és tavakon közlekedhetünk.
Igen, eljuthatunk Forest Landbe is a játék utolsó harmadában. Egy közelharci robotba is pattanhattunk, ami szintén a Dragon Ballt idézi, de még főellenségként is tiszteletét teszi abból az alkotásból egy figura. Nem csak ez lehet ismerős abból a világból, hiszen a járműveink is az ott látható kapszulás megoldással vannak tárolva, és zsebünkből húzhatjuk elő őket. Ezt az ötletet jó, hogy átvették onnan, teljesen megállja a helyét.
A felfedezés viszonylag jó, de fejlődni sajnos csak a fő küldetések és egyéb tevékenységek után fogunk. A vadonban leölt bármi után alig kapunk tapasztalatipontot, így célszerű megvárni, hogy egy küldetés vagy bounty arrafelé vigye az utunk, és közben behúzni a javakat, nyersanyagokat.
Élveztem a játékot, hosszú órákra beszippantott, még ha összességében nem is egy remek alkotásról beszélünk. Közrejátszott az is, hogy pont előtte fejeztem be a sorozat megtekintését, így volt viszonyítási alapom. Tetszett még, hogy a pusztaságból megmentett, kisegített emberek egy faluba gyűltek, amely a bázisunkká is vált. Sorba nyíltak a boltok és lehetőségek, rengeteg mellékküldetést is adtak. Ezt a benépesítő szegmenst a játékhoz találták ki, mint ahogy a sok felfedezhető romot és lezuhant óriásjárművet is. Ezekben található meg a sztori központi elemét képező aquanimum, amit majd hőseink gyűjtögetnek a birodalom elől. A történetben akadnak lopakodós részek elvétve, de lényegében járművekkel fogunk harcba szállni. Szerencsére a gépi csatározás élvezetes, és ez képezi a játék gerincét.
A Sand Land egy korrekt, de nem tökéletes adaptáció – aki szereti a művet, ezt is becsülni fogja. Hosszú időre leköthet, a bunyós, valódi tartalmat nélkülöző animejátékok mellett felüdülés egy ilyet is játszani.
