Jó régen volt már, stílusosan mondhatnám azt is, hogy még egy másik érában, amikor először találkoztam a Civilization franchise-zal. Volt szerencsém a kezdetektől figyelni a sorozatot, a legelső rész alapozta meg számomra az élményt. Még arra is emlékszem, hogy egy fájl nálam hiányzott, ezért a matematika kifejlesztésénél kilépett a játék, amíg egy osztálytársam floppyn (tudod, a mentésikon... ;-) ) át nem hozta azt az egy fájlt. Onnantól megnyílt a virtuális világ, és csak arra várt, hogy leigázzam. És én leigáztam, miközben meseszép palotát építettem, meg mellesleg űrtechnológiát fejlesztettem.
Jó kis élmény volt, főleg, hogy nem is tudtam még angolul, és csak apránként jöttem rá, mi mit jelent és mire való – elment rá jó sok hónap, de imádtam. Aztán én is elkezdtem felnőni, és a franchise is franchise lett, ma pedig – közel harmincöt évvel később – már ott tartunk, hogy a Firaxis jóvoltából immár a hetedik epizódnak örülhetünk. Három és fél évtized egy ember életében hosszú idő, egy Civilization játékban egy-két kattintás...
A Sid Meier nevével örökre egybe forrt Civilization-széria tehát már a hetedik felvonását kapta, ha nem számoljuk ide a Beyond Earth vagy a Colonization mellékágakat. A Civilization VII-nek ráadásul elég komoly feladata van, hiszen az előző három epizód, vagyis a negyedik, ötödik és hatodik rész is elég jól muzsikált a maga idejében. Viszont az kétségtelen, hogy ennyi fejezet és év után már nem lehet ugyanazt a játékot kicsit más/szebb grafikával újra és újra eladni (dehogynem...).
Érezhették ezt a Firaxis brainstorming ülésein is, ezért megpróbálták valamivel felrázni kicsit a játékot. Erre már csak azért is szükség volt, mert az elmúlt években soha nem látott mennyiségű (de nem feltétlenül minőségű) konkurencia bukkant fel: Humankind, Old World, Endless Legend, Ara: History Untold, Millenia, hogy csak párat említsek. Szóval komolyan fel kellett kötni azt a bizonyost, ha az egész műfaj megteremtője továbbra is a trónon akar maradni.
A fejlesztők persze nem akarták drasztikusan más irányba elvinni a játékot, inkább csak a már jól bejáratott játékelemeket variálták meg itt-ott. Az alapkoncepció most is ugyanaz, mint harmincnégy éve. Választunk egy népet, aztán egy véletlenszerűen generált térképen elkezdünk városokat alapítani, seregeket, telepeseket toborozni, technológiákat kifejleszteni, és úgy általában apránként a világ legnagyobb birodalmává nőni. Ezen a recepten most sem változtattak sokat, épp csak a fűszerezést finomhangolták. Így lehet az például, hogy a franchise történetében először a népeket és a vezetőiket elválasztották egymástól. Egy új játék elején e kettőt egymástól függetlenül választhatjuk ki magunknak.
Fontos a körültekintés és a tájékozódás, hiszen mindegyik vezető más stílust képvisel, más bónuszokat ad, illetve idővel más feloldható képességek, egységek tartoznak hozzájuk. Minden vezetőt lehet fejleszteni is, amivel további képességek, tulajdonságok oldhatók fel hozzájuk. Ha megvan a szimpatikus vezető, választanunk kell hozzá egy szimpatikus népet is, de csak azután, hogy eldöntöttük, a kis világhódító kalandunkat mely érában szíveskedünk megkezdeni: az ókorban, a felfedezések korában vagy a modern korban?
Míg vezetőből kellemesen sok került már alapból is a játékba (sajnos hun nem), addig népből annál kevesebb. Ezek a vezetőkhöz hasonlóan mind egyedi egységekkel és fejlesztésekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek. Minden vezető minden érában más népekre lehet külön hatással, ezt is figyelembe kell venni. Mindegyik érában új népek is feltűnnek. Ez már csak azért is fontos, mert minden éraváltás picit olyan, mintha elölről kezdenénk az egész játékot. Majd’ minden, amit az előző érában elértünk, odalesz. A háborúk véget érnek, az addigi egységek többé már nem érhetők el. Cserébe persze egy sor új lehetőség nyílik meg előttünk, és pár kör alatt teljesen a feje tetejére állhat az a világrend, ami az előző érában összeállt.
Szintén a vezetőkhöz köthető újítás a befolyás, mint kredit megjelenése. Minden diplomáciai cselekedetünk befolyásba kerül, még a reakciók is. Ha például egy másik vezető felkér minket a határaink megnyitására, erre reagálhatunk pozitívan, semlegesen vagy negatívan. Mindhárom eset más mennyiségű befolyásunkat emészti fel, de más előnyökkel és hátrányokkal is jár. Ezzel jól lehet egyensúlyozni, illetve célszerű úgy irányítani a birodalmunk hétköznapjait, hogy minél több befolyásunk termelődjön. A teszt során nekem olyan érzésem volt, hogy az MI túlságosan is szeret nyomulni, arról nem is beszélve, hogy már meglehetősen korán jelentős előnyt tud szerezni velünk szemben, mintha mi legalábbis 10-20 körrel később csöppennénk bele a történelembe.
A Civilization VII elképesztően jól néz ki, kellemes a szemnek ránézni a térképre. A játék szakított a Civilization VI sokat kritizált vizuális stílusával, amit sokan csak mobiljátékokhoz hasonlítottak, és visszatért a Civilization V egy picit komolyabb stílusához. De teszi ezt úgy, hogy közben nagyon szép minden porcikája. Ahogy egyre nagyobbra nőnek a városok, azok épületei, az egységek, de úgy általában a világ maga is, mind nagyon szépen ki vannak dolgozva.
Ugyanakkor itt muszáj megjegyeznem azt is, hogy ez a színesség nekem egy picit zavaró is volt, mármint játékmenet szempontjából. Annyi minden van a térképen előttünk, hogy idővel elég nehézzé tud válni kiigazodni, hogy mit is látunk. A dolgok hajlamosak egy picit összefolyni a képernyőn, néha még az egységeket se találtam elsőre. Cserébe viszont a játékot remekül optimalizálták, e téren nem érheti kritika.
Nehéz helyzetben van a Civilization VII. Elődeihez képest ugyanis jóval komolyabb kihívást kapott a megszaporodott konkurenciának is köszönhetően. Ezért olyan újításokat is bevezet, amelyek nem feltétlenül fogják minden veterán rajongónak elnyerni a tetszését. A mikromenedzsment érzésre egy picit egyszerűbb lett, a játékmenet pedig (beállítástól is függően) egy picit talán gördülékenyebb és gyorsabb. Az átalakított érák, a függetlenített vezetők érdekes újítások, nem beszélve a befolyás szerepéről.
A játéknak ezekkel együtt is sikerült megőriznie az identitását, és a legtöbben az első pár másodperc után már otthonosan mozoghatnak benne. Viszont a már említett konkurenciáról sem szabad megfeledkezni. Lehet, hogy most még a Civilization VII egy könnyed csuklómozdulattal elsöpri őket és megőrzi a trónját. De ha a jövőben e játékok továbbfejlődnek, bizony lehetnek még nehéz napjai ennek a franchise-nak.
