Annyi, de tényleg annyi szimulátort borít a világra a lengyel videojátékipar, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján is akadnak köztük valódi gyöngyszemek. És bizony akadnak köztük – sajnos jóval nagyobb számban – pocsék játékok is. Olyanok ezek, mint a pénzmosónak használt kínai kajálda a külváros egyik legeldugottabb utcájának egyik pincéjében, aminek még cégére sincs, ha pedig betévedsz, ferde szemmel (érted, ferde szemmel, hö-hö... ;-) ) néznek rád az odaplöttyentett, háromnapos szecsuáni felett. Egyszerűen senki sem érti, hogy mi oka van ezek létezésének, ki lehet a célközönség, ki áldozott erre pénzt, hogy elkészüljön. És főleg: ha már áldozott rá pénzt és elkészült, hogy mondhatta ezekre bárki, hogy „ez az, öcsém, pont erre gondoltam, toljad csak szépen felfele a Steamre, hadd vigye a nép”...
Nekem is volt már (bal)szerencsém ilyen csodaszimulátorokhoz, elég csak visszaemlékezni a MythBusters: The Game-re vagy a még hátborzongatóbb Sapper: Defuse the Bombra... Vagy inkább ne is emlékezzünk ezekre, az a jobb megoldás. Nos, sajnos hiába verem ki ezeket a mesterműveket a fejemből, ha bevésődik a helyükre egy újabb hasonló gyöngyszem: a Used Cars Simulator. Természetesen ezt is a PlayWay egyik fiókcsapata, a cseppet sem öntelt nevű DreamWay Games követte, vagyis pontosabb követi el, ugyanis egyetlen mentsége jelen állapotára a játéknak, hogy még early accessben van. Ám annyira az alapvető alkotóelemekkel van a gond, hogy ez ennél jobb már aligha lesz.
A Used Cars Simulatorben egy útszéli csavargót alakítunk, aki azzal próbálja meg elkápráztatni a kocsma pultjánál könyöklő szöszit, hogy elköt egy Sportswagen Wolfot, majd ugrat vele egy közepeset. A gond csak az, hogy a verda gazdája úgy két fejjel magasabb és három háttal szélesebb nálunk, így elég csak csúnyán néznie, és mi máris kalapácsot kapunk a kézbe, hogy szó szerint helyrekalapáljuk az ugrásban megkarcolt személygépjárművet. Olyan jó munkát végzünk, hogy bevillan alkoholmámoros agyunk egy félreeső szegletében, hogy ebből bizony jó pénzt lehetne szakítani. Bérlünk is gyorsan egy rozsdahalmaz autószállítót, és hozzá egy kidőlt-bedőlt bodegát, aminek a kapuja felé kilométerekről is vakító fénytáblára kiírjuk a cégért – én azt, hogy Gagyi Garázs. Aztán mehet is a biznisz.
A játékmenet lényege alapvetően roncsok megvétele, helyrekalapálása és jobb pénzért való továbbadása lenne. Kapunk hozzá egy közepesen nagy játékteret, amelyen van egy-két város és különféle egyéb helyszínek, sivatag, erdő, tó meg minden egyéb, ami kell. Ezen fogunk kocsikázni keresztül-kasul, hogy küldetéseket teljesítsünk, autókkal sefteljünk és hasonlók. A küldetésekből hamar lejön, hogy mi tényleg egy bármire is kapható útszéli tahót alakítunk, aki három rongyos dollárért hajlandó ripityára verni vagy elkötni bárkinek a kocsiját. A küldetések ráadásul úgy vannak felépítve, hogy a lehető legjobban széthúzzák a játékidőt: ide-oda kocsikázás néhány mondatnyi dialógusért, majd megint kocsikázás, hogy vásároljunk valamilyen szerszámot, újabb kocsikázás a szerszám használatának helyszínére, hogy végül megint csak kocsikázzunk vissza a küldetésadóhoz, hogy megkapjuk a jussunk.
Az autók irányítását úgy lehet a legjobban leírni, hogy vicces. Választhatunk árkád, szimulátor vagy drift mód közül (menet közben), ami alig változtat bármin is. A készítők odafigyeltek olyan fontos részletekre, mint a manuálisan kapcsolható index vagy a GTA-játékokat megszégyenítő kínálatú rádiók. Hősünk képességeit szintlépéskor fejleszthetjük is, ahogy vásárolhatunk újabb és újabb felszereléseket is a szereléshez. Mert azért az is része a játékmenetnek, de azért senki ne számítson Car Mechanic Simulator szintre. Lehet a gépeket kalapálni, cserélgetni rajtuk az elemeket, átfesteni, felmatricázni, lemosni és egyebek. A megfelelő helyszínen fényképeket is lőhetünk róluk, hogy minél vonzóbbak legyenek, majd jöhetnek a vevők, akikkel alkudoznunk is kell. Vannak a játékban rendőrök, akik lekapcsolnak minket, ha túl sok gazságot követünk el, illetve időnként aludnunk, ennünk, innunk is kell, illetve persze dobni egy sárgát...
A Used Cars Simulator mindezt 2025-ben 2005-öt idéző grafikával tálalja. Igazi kézműves játékról van itt szó, ahol minden animációt, modellt, egyebet maximális gondossággal és odafigyeléssel csaptak össze a készítők. A grafikánál csak egy dolog gagyibb: a hangok. Oké, early access, lehetnek ezek még sima placeholder effektek, de akkor is na! A puszta sétának olyan hangja van, mintha flipflop papucsban csoszognánk a homokban.
Szóval az egész játék egész egyszerűen gagyi. És mégis: a Steamen jelenleg 70%-on áll a tetszési indexe. Még ha csak háromszáz szavazat alapján, de akkor is 70%-on. A Motorcycle Mechanic Simulator 2021 és az Aquatic Store Simulator kaptak 70%-ot. Mindkét játék könnyen felejthető, de még mindig százszor összesszedettebbek ennél. Rengeteg játékhoz volt már szerencsém az elmúlt másfél évtizedben, sok borzasztó élményben is volt részem általuk. De a Used Cars Simulator simán ott van az élmezőnyben a valaha tesztelt legrosszabb játékaim toplistáján.
