Mára bizony felnőtt (de legalábbis simán a 20-as évei elejét tapossa) egy olyan generáció, amely még nem is élt, amikor a Battlefield 1942 megjelent. Ez ugyanis 2002-ben volt, amikor még a Call of Dutyról azt sem tudta senki, hogy eszik-e vagy isszák. Akkoriban még inkább a Medal of Honor széria volt a világháborús FPS-ek etalonja, esetleg a 2001-es Return to Castle Wolfenstein, bár az merőben más stílust képviselt az okkult elemekkel. Visszatérve a legelső Battlefieldre, bizony nem volt hibátlan. A DICE, avagy Digital Illusions CE stúdió (amely előtte érdekes módon jellemzően autós játékokat és flippereket készített) olyan játékot akart letenni az asztalra, amely jelentősen eltért a korszak többi lövöldözős játékától. A második világháború, mint téma akkoriban nagyon ment, szóval ezen nem volt ildomos variálni. Viszont a stúdió az erős egyszemélyes élményt a háttérbe szorítva inkább a multiplayerre helyezte a hangsúlyt. Ez bizony az ezredforduló tájékán még messze nem volt annyira erős játékelem, mint napjainkban. Az internet még nem volt annyira alapvetés a háztartásokban mint most, aki pedig egymás ellen akart játszani, annak maradtak a jó öreg LAN-partyk. Nos, a Battlefield 1942 éppen e LAN-partyk koronázatlan királya lett.
Nem volt tökéletes, sőt. Technikailag kifejezetten összeszedetlen játék volt, egy Medal of Honor filmszerű jeleneteihez képest a roppant szegényes pályák és látványvilág elég fakónak tűnt. De megvolt benne az, ami miatt mégis milliók örök kedvencévé vált: az egymás elleni felejthetetlen csaták gyalogosan vagy éppen gépesítve. Akkoriban óriási dolog volt az, hogy a játék nagyon erősen ösztönözte a játékosokat a csapatmunkára, illetve az is, hogy a sima kézifegyveres lövöldözés mellett tankokat, repülőket vagy épp vízi járműveket is irányíthattunk. Volt lehetőség botok ellen is harcolni, de a sutának is csak jóindulattal nevezhető MI miatt ez nem volt túl népszerű opció.
A széria később szintén úttörő volt, hogy a Battlefield 2-vel elsők között fordított hátat a második világháborúnak, hogy helyette a modern hadviselést dolgozza fel a már megismert formában. Ez a játék is temérdek hibától is kiforratlanságtól szenvedett, de így is emlékezetes maradt, arról nem is beszélve, hogy évekkel előzte be a már akkor is riválissá váló Call of Duty szériát és annak legendás Modern Warfare epizódjait. Az elmúlt két évtizedben aztán sok hadszínteret megjárt a Battlefield az első világháborútól kezdve egészen a közepesen távoli jövőig. Tett nem túl sikeres kitérőt a hadsereg világából a rendőrségébe – adózzunk egy perc néma csenddel a Hardline emlékének is, aztán gyorsan felejtsük is el. A vietnámi háborút feldolgozó részek viszont joggal kerültek be a legjobbak közé, ahogy mosolyogva emlékezhetünk vissza a Battlefield 3 és később a Battlefield 4 akkoriban korszakalkotó megoldásaira is. Szintén nagyot ment 2016-ban (bizony, lassan tíz éve!!!) a Battlefield 1, amely olyan szép volt, hogy még ma is simán megállja a helyét. Viszont a Battlefield V már messze nem volt ilyen emlékezetes 2018-ban, rengeteg kritika érte sok eleme miatt. De korántsem annyi, mint a széria eddigi legutolsó részét, a 2021-es Battlefield 2042-őt. Itt már az előzetesek alapján is sokan ráncolták a homlokukat, mivel mintha a DICE az egész franchise-nak akart volna görbe tükröt tartani. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2042 konkrétan a röhej kategóriába került, annyira rossz volt.
A Battlefield 6 nem egy, nem kettő rekordot megdöntött.
Így jutottunk el az idei évig. A DICE idén nyáron jelentette be, hogy jön a Battlefield 6, majd különleges formáját választotta, hogy jó alaposan megmutassa a hardcore rajongóknak, milyen is lesz az új játék. Ősszel egy néhány napos nyílt béta is megelőzte a premiert, és bizony már akkor is látszott, hogy itt nem azzal a bizonyossal kíván gurítani a stúdió. A sok-sok előzetes ígéret megvalósulni látszott. Nemrégiben végül meg is jelent a Battlefield 6, amely azóta nem egy, nem két rekordot szépen meg is döntött. Nem csoda, mivel a játék tényleg nagyon odateszi magát.
Egyetlen bekezdést szentelnék csupán az egyszemélyes kampánynak, mert az is van. A sztori szerint néhány éven belül a NATO ereje megbicsaklik és egy PAX Armata nevű militáns szervezet egyre több nemzetet állít maga mögé. A két fél között aztán az egész bolygóra kiterjedő konfliktus robban ki. Mi a NATO oldalán tolhatjuk végig a kampányt, amely során megfordulunk Gibraltártól kezdve Egyiptomon keresztül, Kelet-Európa érintésével egészen New Yorkig. Van ugyan történet, amelyből nem hiányzik a bosszú, az összeesküvés és persze a világ megmentése sem, de őszintén szólva az egész totál sablonos, felszínes és nagyjából tök érdektelen. A küldetések lényegében a multiplayer mód kissé átalakított, kibővített pályáin játszódnak, ugyanúgy van csapatunk, amit itt az MI irányít, illetve vannak olykor speciálisabb feladataink is, amik a multiban értelemszerűen nem jelennek meg. Ám annyira semmilyen az egész, hogy e téren már most azt mondom, hogy a Black Ops 7 valószínűleg le fogja pipálni. És akkor olyan apró, megmosolyogtató részletekre nem is térek ki, mint mikor lelő az ellen, de még élünk, és egy társunk a tizenkét gépágyúból repkedő milliónyi lövedék közepette lazán odakocog mellénk a nyílt téren és egy mobil defibrillátorral (úgy látszik, az minden katonának van egy a farzsebében) kiüt minket… ha addig nem döglöttünk meg, attól tuti meg fogunk… És még egy gondolat: értem én, hogy ez HUB-os megközelítés manapság a menő. De nekem sokkal idegesítőbb volt, hogy miután betöltött a játék menüje és én rákattintottam az egyszemélyes kampányra, a játék kilépett és újra elindult immár a kampánnyal. Ezt azért ennél csak elegánsabban lehetett volna máshogy megoldani.
Pontosan azt kapjuk, amire egy Battlefieldtől számítani lehet.
Ennyit éppen elég az egyszemélyes kampányról tudni, talán még csak annyit, hogy legalább az átvezető videók elég jól néznek ki. De mindegy, hiszen a CoD-hoz hasonlóan a BF6-tal is úgyis mindenki csak a multi miatt játszik. E téren már nem fog csalódást okozni. Pontosan azt kapjuk, amire egy Battlefieldtől számítani lehet. A hangsúly leginkább az all out warfare játékmódokon van, ahol tényleg szó szerint minden eszközt megkapunk, amire az ellenségen felülkerekedésre szükségünk lehet. Szárazföldi járművek egész flottája mellett nem hiányoznak a repülő alkalmatosságok sem. A vízi hadviselés jelenleg nem szerepel a repertoárban, de van egy olyan érzésem, hogy ez is csak idő kérdése. Jelenleg egyébként a pályák közt sem találunk olyat, ahol elférne, habár épp az egyszemélyes kampányban előfordul ilyesmi. A játékmódok között ott van minden, amit már jól ismerünk. Az elmaradhatatlan conquest mellett megtaláljuk a picit átvariált breakthrough-t, de ott van a squad és a team deathmatch is. Nem hiányzik a rush, a domination és a king of the hill sem.
Maga a játékmenet kifejezetten pörgős, de mégis próbál valamelyest taktikus maradni. Legalábbis az all out warfare módokban mindenképp, bár mindenhol megmarad a squados felállás, még a TDM-ben is. Ahogy a korábbi részek, úgy ez sem a magányos farkasok játéka. Aki egyedül rohangál fel-alá a pályákon, azt garantáltan állandóan agyon fogják lőni és csak a legritkább esetben lesz pozitív a K/D-aránya. A Battlefield 6-ban nagyságrendileg ugyanolyan mennyiségű fegyver és kiegészítő felszerelés áll rendelkezésünkre mint egy CoD-ban szokott, illetve a fegyverek fejleszthetősége és elérhetősége is hasonló módon működik: minél magasabb szintre jutunk, annál több tartalom érhető el, illetve minél többet és minél jobban használunk egy-egy fegyvert, annál több kiegészítőt kapunk hozzá. Emellett a játék rengeteg kihívást is állít elénk, amelyek teljesítésével további tapasztalati pontokat kapunk.
Olykor egészen döbbenetes szintű rombolhatóság.
Maga a játékmenet nekem azért továbbra is elég árkádos, senki se számítson ARMA-szerű katonai szimulációra. Van viszont helyette olykor egészen döbbenetes szintű rombolhatóság. Erre egyébként is nagyon nagy hangsúlyt fektettek a készítők, illetve a marketing kampányban sem győzték elégszer hangoztatni és mutogatni. És valóban, szinte sehol sem érezhetjük magunkat biztonságban, mivel bármikor a fejünkre durranthatják a házat, amiben megbújtunk. Apropó, a pályák nagyon sok bejárható épületet kínálnak, így azért lehet szórni az ellenséget magaslati pontokról is (emeletek), amíg persze ki nem bontják alólunk az épületet. Sajnos nekem az volt a tapasztalatom sok esetben, hogy a hit registration nem feltétlenül mindig pontos. Többször előfordult, hogy az ellenséget két-három alkalommal is fejbe lőttem (még a látszott is, hogy eltalálom), mire ő komótosan megfordult és kényelmesen agyonlőtt. Nem a netem volt lassú, nem volt magas a ping, illetve nem volt gond a frametime-mal sem. Egyszerűen a játék néha nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy én is lövök. Simán lehet, hogy ez fordítva is előfordult, de ez nem volt annyira érezhető.
Ami a látványvilágot illeti, arra panasz egy szó sem lehet. Na jó, talán néhány mégis. Maga a grafika a maga nemében tényleg bámulatos. A karakterek, a fegyverek, a járművek, a tereptárgyak és úgy általában mindennek a modellje elképesztően részletgazdag. Ugyanez igaz a grafikai effektekre is. Itt jegyezném meg, hogy a Battlefield 6 szándékosan nem támogatja a ray tracinget, mert a készítők fontosabbnak érezték a stabil teljesítményt. Itt viszont azért lehet néhányakban hiányérzet. Mert bár az optimalizáció alapvetően jó és a grafika skálázhatósága kellően tág, azért elfér a játék alá a combosabb PC. Pedig ez nem az Unreal Engine 5, ami legendásan rosszul optimalizált motor, hanem a Frostbite legújabb generációja.
A Portalban rengeteg olyasmi elérhető, ami a játékban egyébként nem
Még egy bekezdést érdemel a Battlefield 6 Portal is. Ez az opció már a Battlefield 2042-ben is jelen volt, ám ott neki sem volt esélye menteni a mundér becsületét. Itt viszont kitűnő kiegészítője a játéknak. A Portal tulajdonképpen egy sandbox mód, amelyben a játékosok szinte minden assettet és eszközt megkapnak, amivel a fejlesztők dolgoztak, hogy saját tartalmakat készítsenek velük. Ebbe nem csak a BF6, de korábbi epizódok tartalmai is bele értendők. Ezek segítségével saját pályákat, játékmódokat, modokat és egyebeket lehet kreálni, amelyeket vagy csak saját magunk szórakoztatására vagy akár az egész közösség javára lehet használni. Lehetőségünk van mind a saját profilunk, mind pedig az elkészített tartalmak ellenőriztetésére a fejlesztők által. Ha ezt megtesszük, az általunk készített tartalmak a hivatalos matchmakingbe is bekerülhetnek, de ez nem kötelező. Ha akarunk, tudunk saját szervert is indítani, ahol a nem ellenőrzött tartalmakkal is játszhatunk. A Portalban így rengeteg olyasmi is elérhető, ami a Battlefield 6-ban egyébként nem: például a hardcore mód vagy a free for all mód. Érdekesség, hogy az EA a jelek szerint nem nézi jó szemmel a Call of Duty inspirálta tartalmakat…
Sokat lehetne még beszélni a Battlefield 6-ról, de igazából sokkal jobb, ha mindenki maga próbálja ki. Ahogy az elődök, ez sem mentes a hibáktól, ezt sem minden elemében csiszolták tökéletesre. Viszont a Battlefield 1 óta egyértelműen és határozottan ez a legjobb Battlefield. Talán még azt is lehet mondani, hogy a top három közelében is ott van, bár azért ott elég erős a mezőny. Az egyszemélyes kampány, ahogy az előző részekben, úgy most sem érdemel túl sok szót és még annyi időt sem. Viszont a multiplayer mód a következő években biztosan pörögni fog, amihez rengeteget hozzátehet még a Portal és a rajongói tartalmak. Tény, hogy a 70 eurós ár nem túl baráti, de ha jelenleg van játék, amely rászolgált, az talán épp a Battlefield 6. Mert ezzel sok-sok hónapon keresztül lehet majd játszani, úgy pedig azért már megtérül az ára. Nem merném azonnal rásütni, hogy az év akciójátékáról van szó, de jó eséllyel indul majd e címért. A Call of Duty: Black Ops 7-nek bizony nagyon szorosan fel kell kötnie a nadrágot, ha egyáltalán bele akar majd szólni ebbe a versenybe.
