Az 1997-es Blood túlzások nélkül egyike a legnagyobb hatású FPS-eknek. A Monolith Productions által Build motorra fejlesztett cím gyakorlatilag a lövöldözős játékok nyomasztó, atmoszférikus aspektusát csiszolta tökélyre, megpakolva azt (horror)popkulturális utalások tömkelegével, sötét, helyenként idegborzolóan rémisztő pályákkal és ellenfelekkel, egy olyan definitív játékot eredményezve, amelyhez kevés trónkövetelő tudott felnőni (többek között még saját folytatása sem). Az élőhalott, bosszúszomjas pisztolyhős Caleb kalandja, amelynek során előbb megbosszulta meggyilkolt társait, majd végzett egykori „munkaadójával”, a sötét isten Tchernoboggal, egy generáció meghatározó élménye volt, amelyhez sokan a mai napig szívesen térnek vissza – akár egy alapos újrajátszás, akár valamilyen újabb, még durvább mod- vagy pályacsomag leküzdésének erejéig.
De várjunk csak – nem remasterelték már ezt a játékot egyszer? Jogos a kérdés, és valóban, a Nightdive Studios már 2019-ben felújította a Monolith klasszikusát. Viszont egyáltalán nem arról van szó, hogy elértünk volna a játékkiadás olyan posztmodern korszakába, ahol már a remastereket is ideje remasterelni. Csupán annyi történt, hogy a Blood eredeti forráskódja a 2019-es Fresh Supply fejlesztésekor nem állt rendelkezésre, így a Nightdive csapata kénytelen volt a játékot a „reverse engineering” fáradságos folyamata révén – azaz az egykori építőeszközök helyett magát a kész terméket használva forrásként és referenciaként – átültetni a házi KEX-motorra, amely ugyan teljesítette a feladatot, csak épp nem hibátlanul. Bár újoncoknak és laikusoknak, akik nem rendelkeztek (friss) emlékekkel az 1997-es eredetiről, lehet, hogy nem minden hiba tűnt fel, a régi rajongók Caleb mozgásának anomáliáitól, a megváltozott ellenfélviselkedésen át a kisebb-nagyobb bugok seregéig számtalan problémát róttak fel a portnak. Ráadásul a megjelenést követően a színfalak mögött összeveszett a fejlesztőcsapat a kiadást intéző Atarival, a vita pedig végül odáig vezetett, hogy a Nightdive-nak fel kellett függesztenie a játék támogatását. Számtalan hiba így a mai napig kijavítatlan maradt a Fresh Supply változatban.
Azóta azonban történt két jelentős esemény: egyrészt az Atari pár éve felvásárolta a Nightdive csapatát, így lezárásra került minden korábbi vita, másrészt a csapat végre megkaparinthatta az eredeti forráskódot, amely lehetővé tette számukra, hogy maximális hűséggel és pontossággal az alapoktól remastereljék a Bloodot. Ez magával vonta egyúttal azt is, hogy a régóta áhított hibajavítás nem egy méretes frissítésként készült el a Fresh Supply-hoz, hanem önálló csomagként, amely külön megvásárolandó, még az eredeti játék és a Fresh Supply tulajdonosainak is – bár utóbbiak ugyan kaptak egy ördögi, 66%-os kedvezményt, de azt is csak a megjelenés előtt, előrendeléskor.
A Blood: Refreshed Supply ráadásul nem finomkodik: az új forráskód birtokában a Fresh Supply minden hibájának kijavítását ígérte, valamint 4K/120 fps-ig hangolható beállításokat, hozzáférhetőséget támogató opciókat, remasterelt átvezető jeleneteket, az eredeti játékból végül kivágott időjárási elemek visszaállítását és kiterjesztett modtámogatást. A végső változat nemcsak tartotta ezeket az ígéreteket, de tartalmazza a Nightdive remasterekből mostanra már szinte elmaradhatatlan Vaultot is, számtalan kulisszatitokkal a játék készítéséről, eredeti megjelenéséről és pár kivágott, valamint korai alfákban és demókban használt, játszható pályával. Helyet kapott még a két eredeti kiegészítő csomag, a Plasma Pak és a Cryptic Passage is, illetve két, immár hivatalos kiegészítővé emelt, legendás rajongói pályacsomag, a két fejezetet tartalmazó Marrow (már megjelenéskor elérhető), és a négyfejezetes Death Wish (csak pár hónap múlva lesz elérhető, miután elnyerte végleges formáját a 2.0-s változat utolsó fejezete is).
A tesztelés kezdete előtt bemelegítettem kicsit az eredeti Fresh Supply-jal, és összevetve a Refreshed változattal, valóban vannak különbségek. A Refreshed Supply nem csak egy kiforrottabb, tartalmasabb, a Nightdive-hoz méltóbb változat, de még úgy is tetten tudtam érni több, a Refreshed Supply-ban jobban működő elemet, elsősorban a mozgás és az ellenfelek terén, hogy egyébként nem sorolom magamat a fanatikus Blood-rajongók sorába. Caleb mozgásával kapcsolatban mindössze annyi negatív tapasztalatom volt, hogy az úszás még mindig lehetne egy fokkal kényelmesebb, a Marrow egyik pályáján valamiért időről időre nem működött a hátrálás, mintha valamilyen láthatatlan geometriában fennakadtam volna, kontrollerrel pedig érthetetlennek éreztem az alapértelmezésben bekapcsolt mozgásérzékelős szenzort.
Ha már a Marrow-nál tartunk, a pályái tökéletes addíciók, ez a mod bőven megérdemelte, hogy helyet kapjon a hivatalos kánonban. A rajongói pályák beemeléséhez pedig ugyan nem áll rendelkezésre olyan böngésző, mint a Doom I+II csomagban, viszonylag egyszerűen használhatók, és miután szúrópróbaszerűen kipróbáltam néhányat közülük, úgy fest, a Refreshed Supply teljesen kompatibilis a korábbi, az eredeti DOS-os kiadáshoz készült csomagokkal. A többjátékos módot sajnos a megjelenés előtti játékoshiány miatt még nem tudtam tesztelni, azt pedig kicsit kihagyott lehetőségnek éreztem, hogy az osztott képernyős kooperatív módot PC-n nem tudtam működésre bírni két kontrollerrel.
Mindent összevetve, a Refreshed Supply egyértelműen a Blood definitív kiadása, számtalan olyan elemmel, amelyeknek már a 2019-es változatban is minimum így kellett volna működniük, és több olyan kellemes addícióval, amelyek szinte kötelezővé teszik rajongók számára a beszerzését. Az egyetlen aspektusa talán, amivel nem tudok kibékülni, az a beárazás régi játékosok számára – a Fresh Supply birtokosai szerintem megérdemeltek volna annyit, hogy ne kelljen még egyszer fizetniük egy olyan csomagért, amiért hat éven át könyörögtek. Ettől eltekintve ajánlott, főleg ha valaki hosszú évek után vagy élete során először nyúlna ehhez a klasszikushoz.
