Assassin's Creed: Unity

Nálam eddig az AC3 volt a negatív csúcs, de most nehéz eldöntenem, hogy melyik a problémásabb.
- A sztori és a főhős egyikben sem elég erős. És a mellékkarakterek sem, az egy szem Haytham kivételével. E téren még mindig Ezio és Edward haverjai és ellenségei viszik a prímet.
- Az AC3-ban volt kellő mértékű változatosság a ronda város-végtelen erdőségek-hajózás-Desmond vonallal, és ó, hogy mennyire csíptem ott a Desmondos küldetéseket, itt meg csak Párizs van, és a modern szálat még az BF-nél is jobban elbliccelték.
- Viszont az ACU-ban megvan megint a misztikus kincskeresős elem, ami az AC3-ból fájóan kimaradt, mert ki nem szarja le az amcsi polgárháborút, az idegőrlően megmászhatatlan hegységeket, a medvevadászatot meg a pitypangszedést a réten, legalább belerakhattak volna néhány kurva indián barlangot, ahol Connor két picsulás között elugrálhat, és nézegetheti a First Civilization által felfestett high-tech világító barlangrajzokat, de nem tették. A BF sem volt a legizmosabb e téren, de azért Edward járt pár olyan helyen, amelyektől letettem a hajam.
- És az ACU-t telerakodták remek mellékbizbaszokkal, mint a nyomozás, és az "ismerd meg Párizs híres látványosságait" rejtvényekkel, ezért az ilyenek miatt tőlem hatalmas pirospontot kap a játék. Ettől még nem lesz kevésbé egyhangú a város és a szereplők, de legalább elszórakoztat egy ideig.

Szóval...
Legközelebb egy BF-hangulatú, változatos helyszínekkel és remek karakterekkel teli, AC2/ACB-jellegű Indiana Joneskodó küldetésekkel és ACU-s nyomozásokkal telezsúfolt, AC3-as modern szállal rendelkező játékot kérnék szépen a Jézuskától.

Ám van egy olyan sanda gyanúm, hogy az idei viktoriánus Londonos darab pont nem ebbe a kategóriába fog tartozni... (Meg amekkora angol kultúra-rajongó voltam tizen- és kora huszonéves koromban, ma már pont annyira nem bírom elviselni őket, így nem igazán esz a fene egy londoni játékért.)

Nyomozósokat nagyon élveztem, mindegyik után elengedetem egy csi miami yeeeeeeeaaaaah-t. Aztán közbejött a főküldi során az a ronda bug, ami miatt nem lehetett folytatni kb semmit. Így csak újrakezdeni tudtam, de akkor már csak végigrohantam a főküldin mert itt toporgott a DAI, azóta meg nem volt kedvem hozzá. Ha nem lett volna ez a sok gebasz vele, akkor is a leggyengébb AC rész. Unalmas a főhős, unalmas a történet, Párizsban pedig semmi érdekes nem történik. Rogue viszont kellemes meglepetés volt, mindenki (játékosok és az ubi is) jobban járt volna inkább azzal.

Az első tíz-tizenöt óra után már majdnem átneveztem Assassin's Creed: Dögunalomra, de aztán valamikor elkapott a gépszíj. Nagyon tetszenek a Nostradamus feladványok, a nyomozós feladatok és a Belle Époque miniküldetések is.

Jelenleg csak két panaszt tudnék felhozni a játékkal szemben:
1. Nem érzem összeszedettnek a sztorit. Jó, jó, de lehetne jobb is. Kábé mint a Brotherhoodban.
2. Párizs tényleg lenyűgöző, fantasztikus munkát végezte vele. Azonban az egész egy nagy masszának hat, minimális benne a változatosság. Persze, az egyes kerületei elméletben eltérnek egymástól, vannak elegáns szakaszok, vannak nyomornegyedek, van mezőgazdasági szakasz, de azért nem olyan nagy a különbség, és mivel mindenhol ott dekkol a forradalmár csőcselék, a különbségek még jobban elhalványulnak. Összefoglalva, ha egy játéknak egyetlen hatalmas helyszíne van, és annak a helyszínnek nincsen két olyan pontja, amelyek szignifikánsan különbözne egymással, akkor az elég hamar egyhangúvá válik.