Először nem értettem, aztán összezuhantam.
Annak idején abbahagytam a gyógyszerszedést, mert azt hittem helyrejöttem (valamennyire igen), azonban el kezdtem bulizni, iszogatni, vicces cigit szívni, melót találtam és úgy éreztem minden rendben. De nem volt rendben. Az elején voltak terveim, ötleteim (blog írás, meg csak úgy írás, meg hogy mi akarok lenni stb), aztán szépen lassan mind elfogyott. Ha összeültünk a céggel iszogatni, akkor is volt, hogy inkább félrevonultan iszogattam, és mint sok másra, akkor is csak azt mondtam, hogy én ilyen vagyok. De csak hazudtam magamnak. Folyamatosan azt éreztem, hogy meg kell felelnem mindenben és mindenkinek, és ha valami túl nehéznek tűnt, akkor félredobtam, hogy majd megoldom. Vagy majd az alkohol megoldja. És csak peregtek az évek, mígnem fél éve el kezdtem érezni, hogy itt nagy a baj. Nem tudtam pontosan mi, de belül éreztem. Agresszívabb lettem, türelmetlenebb, hanyagabb.
Egy ismerősöm pár éve már átment ezen. Beszélt a komfortzónáról, a vicces cigi hatásairól, és leginkább arról, hogy kudarcra lettem nevelve. Nem tudom megélni a sikert, mert a kudarcot se tudom kezelni, ami órási terhet rakott rám. Ezért nem tudtam pl soha rendes barátnőt találni, mert féltem a kudarctól. Ha mégis volt olyan, akivel simán mehetett volna a dolog, ezt a jövőképes szöveget kaptam, amit akkor még nem értettem. És persze ugye túl sokat vártam el magamtól, túl nagy álmok, és a realitás totális elveszítése.
Borzasztó volt rájönni arra, hogy megcsináltam a magam komfortzónáját, ami lassan már csak az otthon-munkahely-söröző-havernál szívás volt. Találkozókat mondtam le, mert semmihez se volt kedvem és állandóan fáradt voltam.
Utána olvastam és szerencsére van ebből kiút, ami persze nem lesz könnyű. De az első lépés, hogy erre rájöttem, már nagyon nagy szó volt. A második lépés, hogy elhagytam az alkoholt és a vicces cigit - utóbbit örökre. Most már jobban odafigyelek magamra, a környezetemre, jobban alszom, de persze ez még csak a kezdet. Hívtak kondizni, egy kis futást is beiktatok, hogy energiát vezessek le, illetve előkapok néhány könyvet kikapcsolódásnak. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon könnyű visszaesni, és hogy még jó pár pokoli nap/hét/ vagy akár hónap vár rám, ráadásul le kell bontatom, át kell építenem a jelenlegi életemet, hogy változás legyen, ami fel tud tölteni.
A legnehezebb a görcsölés feloldása, illetve az, hogy legyek türelmes, hagyjam, hogy folyjanak a dolgok a maguk útján, és ne emésszem magam a múlton, hogy ez vagy az, hogy lehetett volna.
horrorgeeks.blogspot.com
