Mintha belépnék egy kocsmába, erre elkezdenének ötforintosokkal dobálni, hogy "b*szódj meg!". Amikor a pohár épp ugyanúgy fájna. Kontraproduktív, na. Persze, kinek mi az élmény.
WoWs-ban nem lehet bármilyen szempontból is komolyabb teljesítményt nyújtó lövedékekhez hozzájutni, és ez így van jól. A dolog többi része pedig teljesen rendben van. Sőt, én is raktam zsettát a játékba - nem is bántam meg. Mi több, ha kétszer, akár háromszor többet is ölnék bele, mint egy AAA-címbe, időarányosan még így is problémamentesen és látványosan verné őket a WoWs.
Önmagában tehát a mikrotranzakció, pont úgy, ahogy a DLC, használható jól is és rosszul is. Az ár-érték arány jogossága, bár ha szubjektív is, azért egy adott határon belül belőhető a választott finanszírozási modellen túlmenően is, mi több, maga modell is vitatható, sőt, kell is vitatni, hogy az adott termékhez ésszerű választás-e, de pusztán önmagukban nem pozitívak vagy negatívak. Egy egyszeri áron eladott végtermék is lehet pofátlanul túlárazott, csak az kevésbé látványos a konzervatív értékesítési forma miatt.
Ahogy a lízing, a hitel és az egyszeri kápé sem önmagában rossz választás - minden a paraméterektől függ. A sz*rházi kiadói mentalitás az üldözendő, nem az, amilyen módon azt realizálják.
