Lehet, hogy bevonzom a szarcunamit, de véleményem szerint a Nolan filmekben alapvetően kevés az igazi emberi, hihető, jól megírt karakter, női karakter pláne, az érzelmi csúcspontokat pedig összetéveszti az idegesítő melodrámával. Az Inception előtt kifejezetten vártam és szerettem a filmjeit, de azóta úgy ülök be, hogy lesz egy jó koncepció, végtelenül profi, mérnöki megvalósítás, meg több-kevesebb hiányérzet a végén.
(A TDK óta szerintem az Interstellar a legjobb filmje, abból sok jelenet belém égett, jó értelemben, és a karakterek többsége is működött.)
Egyébként vasárnap este megyünk megnézni az Oppenheimert.
