Abban biztos vagyok, hogy a Netflix nem túl olcsón szerezte a Cavillt, és bár eleinte örülhettek, hogy ezzel is nőtt a sorozat ázsiója, de utána a hírek szerint jöttek a sztárallűrök és a követelések is.

(A követelések egy része biztosan jogos volt, lásd Roach halála, de túl sok volt a dudás abban a bizonyos csárdában.)
Nem, Cavill csak hagyja hömpölyögni, hogy itt ő az áldozat, nem pedig az a csávó, aki térden állva könyörgött a szerepért, égre-földre esküdözött, hogy ő akár hét évet is szívesen lehúz a sorozatban (aztán módosította arra, hogy "hát addig maradok, amíg hűek a regényekhez"), és aztán az első karrierajánlatra (nem aláírt szerződésre, csak Rock ígéretére alapozva) eldobta az egészet, és ott hagyta a kollégáit letolt nadrággal. B verzió: már annyira kellemetlenül viselkedett a harmadik évad forgatása során, hogy megmondták neki, hogy a továbbiakban nem tartanak rá igényt.
Világszerte az megy, hogy ez a szegény jó áldott ember volt az egyetlen, akit érdekelt a könyvhűség. Neki van gerince, és képes volt igazságot szolgáltatni a világ összes elnyomott geekjének, akik eddig hiába panaszkodtak a Witcher, a Star Wars, a Rings of Power, a Willow, a Wheel of Time, a Terminátor (stb.) színvonalesése miatt, de ez a nagy sztár emelt fővel ki mert lépni ebből a fostenger sorozatból, ott hagyva sok-sok millió dollárt. Ja.
Szóval elég lett volna egyetlen aprócska instagram közlemény, ami csillapítja a kedélyeket, de ez a Cavill-mítosz mostanra már önjáró lett. De Allah békéje legyen vele!

(Visszatérve a vallási vonalra.)
És mondom, ott bukik el az egész narratíva látványosan, hogy a harmadik évad visszatalált a könyvekhez.
De engem a második évad sem zavar (mínusz a Tündevér legjobb Yen-Ciri jeleneteinek kihagyása), mivel megértem az írókat, nekik muszáj volt megalapozni a későbbi évadokra is, amikorra a könyvek már szétesnek sok apró kis sztorira. Így elkezdték megerősíteni Francescát, Fringillát, Emhyrt, Vilgefortzot, Redaniát és a Wild Huntot. Persze csinálhatták volna jobban is, de a kritikák jó része szokás szerint arról szólt, hogy a szereplők nem úgy viselkednek, mint a játékban megszeretett verzióik.