Joker: Folie à Deux
Sokáig halogattam, végül a minap moziztam egyet egy barátosnémmal, mielőtt levették volna a műsorról. Szeretném leszögezni az elején: mindkettőnket érdekelt a film, kíváncsiak voltunk rá, a véleményünk is végül több ponton egyezett.
Tetszett a koncepció, izgalmasnak találtam a musical ötletét, merész húzásnak Lady Gagát Harley Quinn-ként. Ami azt illeti, ezekben a részekben brillírozik is a film. Engem rögtön behúzott, és vitt magával a film az első felében. Sokáig úgy tűnt, kisebbségben leszek a véleményemmel, és sejteni is véltem, miért: ha valaki úgy ül be erre a filmre, hogy fúj musical, csak szar lehet, az valóban szenvedni fog. De még hogy.

Úgy láttam, sokaknál már a koncepció kiverte a biztosítékot, de engem megvett kilóra! Egyszerűen annyira jó volt moziban látni végre
valamit, ami középső ujjat mutat Hollywoodnak, magasról tesz a klisékre és a nézői-produceri elvárásokra, mer más lenni, mer megtébolyodni, mer Joker lenni… igazi utazás ez Joker elméjében, és sokáig olyan érzésünk lehet, hogy ezt a filmet maga Joker rendezte.
Ami Lady Gagát illeti, tökéletes (és valahol önazonos) volt a szerepre, főleg egy musicalben. Egyszerűen annyira tetszett, ahogy ez a két karakter egymásra talált, teljesen átjött, hogy a tébolyon immáron ketten fognak osztozkodni. Annyira érdekelt, annyira szerettem volna látni, ahogy ezek ketten mégjobban megtébolyodnak, kiszabadulnak a börtöncelláikból, és lángba borítják egész Gothamet, az erkölcsi rothadás melegágyát, pusztuljon mind. Annyira szerettem volna látni…
…de végül
SPOILERnem jött el ez a rész.
A film cselekménye a második felétől kezdve konkrétan így néz ki: Arthur felkel a cellájában. Arthurt viszik a tárgyalásra. Tárgyalás. Zene. És ez ismétlődik annyiszor,
SPOILERahány fontosabb mellékszereplő életben maradt az első filmben. Mert kb. mindegyiket visszarángatták pár mondat erejéig, hogy a tárgyaláson tanúskodjanak Joker ellen. A baj ezzel csak az, hogy nyugodtan kivághatták volna akár az egész tárgyalást is, annyira nem tesz hozzá se a történethez, se a karakterekhez, nem fut ki az egész sehova, és a végére már - amikor Arthur Jokerként előadja magát - kifejezetten kínossá is válik.
Szóval így állunk. Sokaknak nem jött be a Folie à Deux, mert elszakadt a megszokott sémáktól, és nagyobb befogadást igényel a nézőtől. Viszont engem pont az csapott pofon, amikor az alkotók elhanyagolták a művészi megközelítést, és inkább a játékfilmes, tárgyalótermi dráma irányába próbálták terelni a filmet. Kérdem én, minek? A tárgyaláson az ügyész nem mellesleg Harvey Dent maga, akit
SPOILERnyugodtan lehetett volna hívni akár Káposztás Pálnak is, rohadtul nincs jelentősége, csak a fanservice miatt hívták úgy, ahogy, a legtöbb karakterhez hasonlóan ő is végig súlytalan marad.
Becsapva érzem magam, mert a film első fele jól elhúzta a mézesmadzagot, hogy a vége felé - mai kifejezéssel élve - lehozzon az életről. Elég sokat foglalkozik a forgatókönyv Joker identitásával, és úgy magával az identitás kérdésével: hol ér véget Arthur, és hol kezdődik Joker? És ha létezik Joker, meddig lenne képes elmenni? Na ez tök jó és tök hálás téma, mégsem kapunk a kérdésekre kielégítő választ.
SPOILERIsmét, nem győzöm hangsúlyozni: TETSZETT az elképzelés, hogy Arthur Fleck NEM az igazi Joker. Ő nem Batman leendő antagonistája. Már az első filmben is nyilvánvaló volt, hogy nem ő lesz a bűn bohóchercege, aki ceruzákat tüntet el, és mindig egy lépéssel Batman előtt fog járni. A millió Joker-értelmezés közül nekem ez a megközelítés kurvára tetszik. Ugyanígy Lee is legfeljebb csak szeretett volna Harley Quinn lenni, csak hogy ő meg nem volt elég kattant hozzá. Egyikükben sem volt meg az a potenciál, az a többlet, hogy valódi Joker-Harley Quinn párost alkossanak, de a gazdag fantáziavilágukban bármi lehetségesnek tűnt. Mondom, nekem ez ebben a formában TETSZETT. A bajom azzal volt, hogy bemutatták az elején a szökési kísérletnél, hogy még ilyen hendikeppel is bármeddig képesek lettek volna elmenni. Aztán az egész fellángolás takaréklángra lett téve, és senki nem ment el semerre, csak egyik tárgyalótermi jelenet követte a másik tárgyalótermi jelenetet.
És ami a befejezést illeti,
SPOILERitt is az volt, hogy nem csak, hogy tetszett az elgondolás, de kb. magamtól kisakkoztam, hogy ez a sztori csak úgy végződhet, ha az igazi Joker megjelenik, és átveszi a stafétabotot. Ahogy az első filmben a Thomas Wayne-t lelövő bohóc, és ahogy ebben a részben a tárgyalótermet robbantó másik, lett volna bőven jelentkező egy olyan Joker pozíciójára, aki nem csupán sodródik az árral, hanem tudatosan képes káoszt előidézni. Erre, már bocsánat, de egyik félkegyelmű helyébe lép a másik félkegyelmű? Ennek mi értelme?

Arthur Fleck nem volt lángész, de mégis elérte, hogy felrázza Gothamet, kisebb forradalmat indítson el akarva-akaratlanul. Az “utódja” meg konkrétan két összefüggő, koherens mondatot nem volt képes összehozni a teljes játékidő alatt, már-már csoda, hogy a belégzés-kilégzés folyamatára nem kellett őt külön emlékeztetni.
Összességében, ha pontszámokban kéne kifejeznem a látottakat, a film első fele - és jöhetnek a kövezések - nálam igenis egy kultklasszikus 10/10 volt, hogy aztán második fele egy erős lejtmenettel 5/10 legyen. Hm. Akkor ez a film most 7.5? Dehogyis

, inkább mégse pontoznék filmeket továbbra se. Nem bántam meg a mozit, de kicsit csalódott vagyok, kicsit szomorú. A minimális eredetiséget felvonultató, copy-paste hegyekből álló Romulus világszerte bankot robbantott, a jóval egyedibb hangvételű Folie à Deux meg talán az év bukása lett. Csak amíg az előbbi egy korrektül összerakott, koherens egészet alkotott, a Folie à Deux apró mozaikdarabokra hullik szét. És ebből a stúdiófejesek újfent azt a következtetést fogják levonni, hogy egyedi ötletek helyett biztonsági játékot kell játszani a filmgyártás során. Ha mert volna bevállalósabb lenni, ha merte volna a végletekig fokozni az őrületet, és ha nem mellesleg nem siklik ki félúton a történetvezetés, a Folie à Deux nálam - musical léte ellenére, vagy részben pont amiatt - simán az év filmje lehetett volna. Végül nem kapunk feloldozást, katarzist, válaszokat, csak egy igen rossz viccet. Kár érte. Meg kellett volna hagyni ezt a szkriptet a Broadway-nek, ahova eredetileg szánták, és ahol sokkal nagyobb siker lehetett volna.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”