Filmsarok - mit láttál mostanában?

Érdemes moziban elkapni, minél nagyobb vásznon (itthon nem rémlik, hogy lenne belőle IMAX), és végigülni a stáblistát is! (de legalábbis nem kirohanni a teremből).

Respect is not given. It's taken.

Sinners érdekel, az egekig magasztalják mindenhol.

Queer (2024)
r.: Luca Guadagnino
A Daniel Craig véráramában szétterjedő heroin valójában a New Order-től a Leave Me Alone... ki talál ki ilyet? Őrület. Ha bemindenezve választok dalt jukeboxból az '50-es évek Mexikóvárosában, vajon nekem is a Nirvana szólal meg? Megannyi kérdés.
Ahhoz képest, hogy Luca maga nem próbálta, nagyon meggyőzően lehozták az ayahuascát, kompromisszumentesen építve a sztoriba (a regényből ez a rész kimaradt), és Jason Schwartzman minden gesztusa arany.

Bűnösök (2025)
r.: Ryan Coogler
"-What are you?"
Vérző olaj x Whiplash: az egyház és a kapitalizmus is küzd a halhatatlan lelkedért, te meg csak húzod neki, mert az egyetlen, amit biztosan tudsz, hogy zenélni kell.
Másodjára lett világos: ezt nagyon sokszor fogom még látni. Göransson megy akkorát, mint Justin Hurwitz a Babylonnal, és Coen szinten telitalálat az összes mellékszereplő (Delroy Lindo nem normális, Wunmi Mosaku baromi jó castingdöntés, Jayme Lawson hot AF). Coogler ezzel vissza/beszállt a Spike Lee trónöröklésbe, szinte mindent imádtam benne, és AZ a jelenet, te jó ég, egy közönségfilm közepén.

Halott ember (1995)
r.: Jim Jarmusch
Tinédzserként nem bírtam Deppet, Jarmusch neve akkor még nem mondott semmit, pedig hasznát vettem volna egy ilyen spirituális élménynek. Itt-ott meghökkentően erőszakos coming of Blake mozi, álmosan pulzáló beavatás, hipnotikus prófécia - sokkal jobban bejött, mint a Halhatatlan szeretők, amit hasonló jelzők öveznek. A purgatórium-élménye inkább az In Bruges utolsó harmadát idézi meg: a megváltásra váró, halállal táncoló főhős, és társául szegődő kvázi-tanítója menekül a pszichopata gyilkos elől egy Bosch-festményben.
- Maga William Blake?
- Miért, ismerik a verseimet?
Óriási.

Respect is not given. It's taken.