A végére értem. Én továbbra is meg vagyok elégedve az egész sorozattal, és ezzel az évaddal pláne, remekül ötvözte az egyik legszórakoztatóbb ötödik könyv, a legdepresszívebb hatodik és a szteroidra csavart időugrásokkal teli hetedik kötet fontos elemeit.
(A vaják-lore mániás varázslónő, Nimue a hetesben jelent meg, mellesleg a csajnak az Arthur mondakörben is fontos szerepe van, azt meg tudjuk, hogy Sapkowski a végére már nagyon ráállt a Camelot-Witcher crossoverre.)
A Yenneferes részek jelentős része, valamint a "Kaer Morheni csata koppintás"-os montecalvói összecsapás új elemek voltak, mínusz a Lodge létrejötte, az nem fanfiction, de nekem ezek is tetszettek.
Bonhart állat volt, Regis - bár tartottam tőle - szintén nagyszerű.
Nem saját gondolat, de teljesen egyetértek vele: ez a sorozat a Xéna szteroidon, nem pedig egy magasröptű presztízs sorozat, ahogy az alapanyag sem az, ha már itt tartunk. Személyes véleményem szerint a könyvek azért szuperek, mert van bennük lélek, és ez a sorozatban is megvan változatlanul.
