Szerintem egész jól sikerült az AKotSK első évada. Nagyjából hűen követte a novellát, de ami még jobb, hogy nem nyomta fullba a woke-ot, mint a HoD. Annak a 2. évadára máig nem tudtam rávenni magam… az AKotSK esetében viszont felüdülés volt, hogy végre először vidámabbra vették a figurát, és lecsökkentették a drámai zenére, alulexponált képre történő direkt érfelvágós jelenetek számát (ÉRZED MÁR A FÁJDALMAT, A SZENVEDÉST, BELSŐ VÍVÓDÁST??!). Igaz, őszintén megvallva nem bántam volna, ha ez a szatirikus hangvétel az évad végéig kitart, de ennyi talán még belefér.
A sztoriról nem is írnék különösebben, de a casting miatt muszáj megemlíteni, hogy Dunk és Egg közt a filmen is remekül működik a kémia, jól megválasztották a színészeket. Nagyjából a két főszereplő viszi a hátán a sorozatot. A mellékszereplők is rendben voltak (különösen a szolidan ripacs Lyonel Baratheon játéka maradt meg bennem), bár aki már ismeri ezt a világot, kb. a szokásos karakterekre számíthat: a számító diplomatára, az ellenséges szövetségesre, a tenyérbemászó hercegre, a jó és rossz két oldalát képviselő testvérpárosra, a szimplán köcsög szemétdomb urára stb. Van egy hosszabb visszaemlékezéses szegmens, meg több kisebb flashback Dunk múltjából, amik egyáltalán nem rémlenek a novellából, de jól kibővítik a történetet.
A GoT-ban nem tetszett az, hogy spóroltak a lovakkal, és többnyire gyaloglábon közlekedett mindenki. Ahogy az se, hogy kötelező volt sisak nélkül harcolniuk. Jelentem a jó hírt: az AKotSK-ban látunk elegendő lovaglást, és végre felkerültek a fejekre a sisakok! Igen, ennyi év után rájöttek a készítők, hogy a nézőben van annyi mentális kapacitás, hogy sisakkal is meg tudja különböztetni a sötét páncélos lovagot a nem sötét páncélostól. Ugyanakkor… spoiler? Csak egy kicsit, de amúgy nem: a közelharci jelenetek azért még mindig rendesen el vannak túlozva. Értem én, hogy ez egy film, és hülyén nézne ki, ha az első sérülés után mindenki a földön kötne ki, de ezek itt hat szúrt sebbel, átdöfött lábakkal, sisakra mért, nagy erejű ütésekkel és több liter vérveszteséggel is kitartóan forgatják azokat a baszom pallosokat, mintha meg se kottyanna, miközben szájukkal GoT-os barokkos mondatokat zúdítanak a másikra. Eközben én meg képtelen vagyok emberként funkcionálni és két értelmes szót kinyögni a reggeli kávém előtt.
Másik, ami megint részletkérdés, de valahol nem hagyott nyugodni.
Tehát van a sztoriban egy vándor bábszínház, de olyan, ember és sárkányméretű bábokkal és effektekkel lépnek fel a köznépnek, 0 bevételből, hogy arra mondom, na ez igen. A könyvből sima bábok rémlenek… kb. mint a harcok: a végeredmény látványos, de attól még hülyeség.
Összességében az első évad első felével így is maximálisan elégedett vagyok. A második felében sajnos már jelentősebb mértékben elkezdtek lelkizni, de bőven voltak olyan jelenetek, főleg a végső harc (minden túlzása ellenére), ami kárpótolt. Jó lesz ez, ha nem veszik később se túl komolyan magukat.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
