Lipcsében válogatott meccsen voltam, ott a belváros fele találtunk valami anarchista kocsmát, amiben vágni lehetett mindenféle füstöt. Közben a falon talán csak Sztálin combcsontja nem volt kirakva, de iszonyat laza volt mindenki akkor is, amikor megtudták, hogy miért vagyunk a városban.
Írországban egy kiszuperált templomban volt a szállásunk (ott is a válogatott meccs volt a fő attrakció), két utcára onnan már olyan környék volt, ami eléggé hajazott a klasszikusan amerikai filmekben látható, bronxi utcára. De pl. a helyi öregek a kocsmákban simán eldiskuráltak velünk rengeteg mindenről, miközben itták olyan ír módra a sört - korsó Guinness, mellé pohár világos (kísérőnek), mellé whiskey. Baromi szemetes városnak éltem meg Dublint, miközben iszonyatosan drága.
Szóval utazni megéri, ezer olyan dolgot láthatsz, amit itthon nem. Az agyam eldobom attól, amikor valaki 5000 képet kiposztol hogy megy nemtom, Törökországba, aztán ki se mozdul a hotelből 3 hétig.

A kibaszás társas játék, sose feledd.
Autóval mentünk, minden napra jutott legalább egy olyan sztori, amit azóta is emlegetünk a baráti társasággal.

