Alig egy pár éve áradoztam az első részről, ami akkor eléggé betalált nálam. Nem csak a pixel art grafikájával idézte meg a ‘90-es évek kalandjátékait, de a narratíva is olyan volt, mint az ilyen korabeli tévésorozatok. A sztori egy ártatlan young adult-kalandnak indult, amiben a talpraesett koleszos lány detektívmunkába kezd (ahogy az lenni szokott...), hogy aztán egy ponton a történet a Twin Peaks és az X-akták legmisztikusabb, és egyben legvérfagyasztóbb részeit elevenítse meg. A játék nem akart forradalminak tűnni, hanem a már máshol bevált recepteket alkalmazta kiváló érzékkel. Szurkoltam magamban, hogy legyen folytatás, mert maradt még potenciál a karakterben és a sztoriban, és megörültem, amikor a készítők részéről megtörtént a bejelentés.
Na és a fő ok, hogy ilyen részletesen tértem ki az első részre, az az, hogy szinte szóról szóra leírhatnám ugyanezt a második részre vonatkoztatva is. A pixel art grafika jóval kidolgozottabb lett (bár az első rész stílusa jobban tetszett, jobban tudtam kötni a nosztalgikus emlékekhez), de ezt leszámítva nem sok minden változott. A játékmenet maradt a régi, a sztori ezúttal is lassan indul be (hogy aztán a végjátékra ugyanúgy elszabaduljon a pokol), és a szinkronhangok is megmaradtak. A kalandjáték-rész ezúttal sem túl nehéz, minimális detektívmunkával mindenre logikusan rá lehet jönni (igaz, egy rész volt, ahol walkthrough-hoz nyúltam, amikor elfogyott a türelmem). Összességében tetszett, örültem. Aki egy kicsit is szerette a point and click kalandokat, annak továbbra is jó szívvel ajánlom a franchise-t. A mérsékelt lelkesedésem inkább annak szól, hogy amíg az első rész sztorija váratlanul ért, amikor egy ponton egyik mindfuck-ból vitt át a másikba, addig a második rész ehhez képest csak minimálisan emelte a tétet. Feszegeti a határokat, de csak visszafogottan. Mivel azonban ezúttal is több lett a végére a felmerült, mint a megválaszolt kérdés, izgatottan várom, hogy bejelentsenek egy harmadik részt.
Ha ez így lesz, akkor viszont nem árt, ha végképp elgurul a gyógyszer az írók részéről, és a korábbiaknál is bevállalósabbak lesznek!„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
