Fóbiák, iszonyok

Hohó! Én nem sajnálom, csak együttérzek, ez nem mindegy!

Üdv!

Jaja én is csak sajnálni tudom hogy ilyen iszonyaid vannak...

ui.:
Tanulj meg úszni!! Nem tudod mit hagysz ki! Sőt! Szerintem előbb vagy utóbb szükséged lesz erre a tudásra...pld: ha nyersz a Lottón ki fog úszni a 200 négyzetméteres medencében a csajok közt? hm?

Minden ellenállás hasztalan! 8-)

Én ezekkel büszkélkedhetek:

Tériszony

De nekem a tér iszony inkább a szó szoros értelmében és nem csak a magasságtól félek (attól is rendesen), hanem a nagy terektől. Abszolút nekem akkor volt mikor egyszer Csopakon este a kilátóban hanyatfekve néztem a csillagos eget. A szél meg picit hintáztatta a kilátót.

Éreztétek már, mintha elkezdene lejteni az erkély és szinte vonz a mélység? Én igen. Yikes!


Bogáriszony

Utálom őket. Főleg a pókokat és a lepkéket. Néha álmodok pókokkal és akkor ott egyszerűen megbénulok tőlük. Egy ronda molylepke ("ly" vagy "j"?) pedig ha rámszáll meghalok.

Körül vett titeket már annyi cserebogár, hogy akárhova léptetek csak recseget a cipőtök alatt. Engem igen. Yikes!

Víziszony.

Nem tudok úszni, de nem is fogok odáig eljutni, hogy megtanuljak. Egyszerűen, ha nem ér le a lábam bepánikolok.

Fuldokoltatok már tehetetlenül? Én igen. Yikes!

És még a bizonytalanságtól is félek

Plusz ez nem teljesen fóbia, de ha valaki a közelemben csámcsog én egyszerűen megőrülök, és most a szó legszorosabb értelmében mondom.