Tegnap elcsíptem az HBO-n a Betörő az albérlőmet (The Ladykillers).
Bár nem ismerem az 1955-ös angol eredetit - ami állítólag odaveri a remaket - de déhány jelenetnél itt is besírtam a röhögéstől. (Pl. gázmaszkos kutya.)
Valami hatalmas film, Tom Hankset ilyen szerepben én még nem láttam, de teljesen jól adta a nyálas, hiperokos, Edgar Allan Poe rajongó (és külsőre rá is hasonlító) gentleman bűnözőt. A mellékszereplőket is jól válogatták össze, "Tönk"-től a "Tábornokon" keresztül egészen a macskáig. (Mountain Girl - LOOOOL)
Külön dícséret a másik főszereplőt játszó Irma P. Hallnak, aki zseniálisan adja a naív, hétvégén templomba járó, kikezdhetetlen erkölcsű házinénit. (A fal a képen hatalmas poén!)
Gondolom az eredetiben nincs annyi "nigger" és "mofo"-zás

, de itt kivételesen nem éreztem öncélúnak, és a finoman cizellált apró poénok is kifejezetten jól estek a mai "fingós-böfögös, de vicces" buta vígjátékok áradatában. A végén a hidas jelenet Tom Hanks-el annyira, de annyira darkos hangulatú, hollóval, hosszú kabáttal, Missisippivel - első osztályú operatőri munka.
A stáblista alatt meg leesett, hogy egy hamisítatlan Coen vígjáték.
Ha egy dolgot tanácsolhatnék a végére: nézzetek Coen filmeket, mert van bennük valami irdatlan laza mesélős történetvezetés, ami utánozhatatlan és az a fajta cinikus humor, ami igazán élvezetessé teszi a filmjeiket.